Az egyes helyekről néhány szubjektív szó, a linkeken képek* róluk:
Ez volt az a sörtúra ahol sok minden nem a tervek szerint alakult: bezárt, megszűnt helyek, telt kocsmák stb. Szóval volt itt minden. Pedig az amúgy kiváló Mapy.cz-t használtam a tájékozódásra, mint mindig, és eddig ilyenekben nem futottam bele. Már gyanakodhattam volna a szervezéskor is, hisz Holesoviceben akartam-tunk csavarogni, de csak szombaton: akkor van rá több idő. Ugyanakkor a pénteki első hely: a Svijensky Rytir csak hétköznap van nyitva és h tetézze a bajt a fix pontunk, a Na Verandach-ba csak péntekre tudtunk asztalt foglalni. Így a péntek utazgatósra volt eleve tervezve, plusz még a meglepetések. Ami aztán szombaton is folytatódott - mármint a meglepetések: bezárt kocsmák, telt házak, átverős pincér....nos akkor részletesen:
Svijensky Rytir
Svijany sört még nem ittunk, de érdekesnek tűnt és hát egy komoly sörtúrázó minden alkalmat megragad a világképe és sörpalettája szélesítésére. Így foglaltunk ide helyet. Egyszerű berendezésű, de ugyanakkor kellemes hely, ahol a konyha is kitűnő volt, no és a sör: a társaságnak elsőre bejött a Svijany, nekem azóta is nagy kedvencem e sör. És persze ami még plusz volt: a zsiráfos sör lehetősége, a saját csapolás. Szóval a hely bejött, és ekkor még úgy tűnt: minden kerek lesz ezen a túrán.
Innen az utazás: Prága 2, szerencsére a tökéletes prágai közlekedéssel - legalábbis egy magyarnak tökéletesnek tűnő - könnyen áthidalható volt.
És akkor itt jött a meglepetések első köre:
A tervezett kocsma: Lobkovica Pivnica nemcsak hogy sehol nem volt, hanem az adott cím környéken sem volt nyoma, sőt annak sem, hogy itt valaha volt ilyen. Pedig 2x körbejártuk a tömböt, minden kapualjba benéztünk. Semmi gond: a tartalékból előugrott az Osmicka, ha már nem Lobkowitz-t iszunk, legalább egy jó kis Budvar....aham: ennek a helynek ugyan megvolt a nyoma: de erős átépítés zajlott.
Ezek után a szomjas, és némileg megviselt társaság kvázi az első lehetséges helyre beült, és ez volt a:
Hajnovka
Ami kinézetre kellemes is volt, és a kiszolgálással sem volt baj, de hogy csak üveges kozeljük volt, ejnye-bejnye...és emiatt azért nem lett a szívünk csücske, de legalább volt, van és tudtunk inni végre egyet.
A következő hellyel kapcsolatban nyugodt voltam: foglaltunk helyet: csak nem tűntek el az elmúlt 2 hétben, és nem is:
Pod Smetanka
Ez egy kellemes kinézetű, mondhatni tipikus cseh kocsma. Ugyanakkor sok nyoma nem maradt bennem így az évek távlatából visszatekintve, ami biztos, hogy valamiért lepontoztuk, és miután a hely jól néz ki, ez valószínűleg a kiszolgálás miatt volt, hisz a sörök is alapvetően ízlettek itt.
Na Verandach
És hogy az este ne fejeződjön be a kellemetlen meglepetések nélkül: a foglalásunk elkeveredett, nem tudtak róla, pedig 2x is megerősítettük előtte. Némi morgás, vita és nyűglődés után, bocsánatkérésben részesültünk, sőt: az emeleti nagy termet, ami valószínűleg csak rendezvényekre nyitnak meg, csak nekünk kinyitották, és ott szolgáltak ki minket. Végül is jól zárult az este, ide amúgy nem jutottunk volna fel, és a sörök, no meg az etalon csülök, az igen, azok még mindig a tökéletesség jegyében vannak...szóval, ha a vége jó, minden jó módon zárult a péntek.
Pravek
Kellemes őskori környezet, ez a kicsit elitebb kategória kinézetre, szerencsére foglaltunk, így bejutottunk ebédidőben. Ettünk nagyon finom leveseket, és ittunk finom söröket - a Staropramen termékeit. És elégedetten kezdtük a napot. Hol van már a tegnapi rossz széria?
U zavesenyho kafe
Pláne hogy a következő hely a nagy kedvenc, amit be kellett tenni a tervbe, Holesovice ide vagy oda, igaz kerülő picit. De a legfinomabb kozelek egyike, kiváló pivni syr, és más finomságok, jó hangulat, nem véletlenül a kedvencünk. S az árak is stabilak, ráadásul olcsó is.
Eddig szépen alakult a szombat, terv szerint. És ekkor vettük az irányt újra Holesovice felé. Azt nem mondom, hogy hiba volt, de jöttek a meglepetések dögivel. Rögtön az első: U Lazni, ez a hely bezárt, s hogy mikor? Nos nem tegnap: olyan rozsdás lakat lógott a rozsdás rácsokon, h azokat 2-3 éve biztos nem piszkálta senki. Szomorú, de fel, tovább! És jött a Stara Kaverna, amivel nem lett volna baj, ha esetleg tudom, hogy aznap foci meccs van a közelben: a népes szurkoló tábor meg előtte legurított itt valamit: így hely egy darab sem...a klasszikus "tikkadt szöcske nyájak..." jutott mindenkinek eszébe az állapotunkról, így a szinte szembe levő:
Bar "R"
lett a célpont. Háááát. Szóval vannak autentikus helyek. És van a végletekig kocsma, az az igazán vége mindennek. Na ez ilyen volt. Bár kinézetre még talán az autentikusság volt fölényben, de a vendég kör, ööööö... És ami a legfontosabb: a söre csapnivaló volt. Ugyanakkor meglepő: de nagyon kiváló Nakladany Hermelint sikerült ennünk itt - már aki mert rendelni a sörön kívül bármit is.
Ezek után, mivel a foglalt helyünkhöz még volt idő, előbbre hoztuk a Tycho Brache -t. Azaz hoztuk volna: valami tér-idő görbületbe kerültünk: a hely stimmelt, az időnk is, de mégis már egy másik intézmény várt itt minket:
Nova legenda
Ami végül is kellemesre sikeredett. Bár ami igaz, az igaz: nem egy söröző hely, inkább boros, beszélgetős hely, és sörből is csak Krusovice Musketyrjük volt. De az jól esett, és a megfáradt idegeknek jól eső pihenést nyújtott. Mindenesetre sörözni nem ide fogunk járni.
Na Melniku
Hely foglalva, nem is felejtettek el minket, autentikus, szóval minden adva, hogy megtörjön az átok. És tényleg: finom vacsora, finom sörök, szóval nyugalom és hátradőlés, élvezése a sörnek, a világnak. Aztán jött a fizetés, és a fekete leves, bár asztalonként fizettünk - hogy könnyebb legyen a pincér dolga, és ezt már az elején tisztáztuk, azért csak sikerült neki minden asztalon némi plusz rátennie: 1-2 sör, nem létező saláta, stb...volt komoly vita, értetlenség a másik oldalon, hosszú győzködés, és végül meggyőzés, majd helyes fizetés...de a szép képet ez csúnyán lerombolta. Azóta eltelt 3,5 év, szóval ki tudja mi változott, de amíg nem jutunk arra megint, addig a fekete listánkon a hely.
S akkor maradt az átok, és megint esélyünk sem volt beférni...: O Houbare. Így tovább az utcában, már aki nem ment haza, és a következő hely lett az ideiglenes megoldás:
Na Krušárně
Ahol szintén semmi hely, főképp mert az említett meccs után sokan ide tértek be estére...De állva és a kocsma előtt (pontosabban tán 2 ülő helyünk volt) lenyomtunk egy Krusovicét, és annak íze azért kárpótolt.
Ezután a záró hely felé tartva egy váratlan görög megálló, amiről már sok minden nem maardt fent az utókornak, csak pár kép, s hogy Krusovicet ittunk, míg páran a WC-t látogatták.
Skorepka
S végül a befejezés, a megszokott helyen. Kozel, abszint, ahogy szoktuk lezárni a túrákat. Elégedettek voltunk, itt azért vége lett az átoknak: már csak azért is, mert nem mentünk tovább. És itt ittunk egy finom sört befejezésül, és hely is volt, és minden a megszokott rendben zajlott: azaz abszint, sör és egy nakladany hermelin búcsúzóul.
*A fotókat készítette:
Dudás Károly alias Dunda
Kardos István alias Pisti
Pongrácz Zsolt alias PZs
Sziládi Ferenc alias Feri
Tóth István alias Pesta
**NH: Nakladany Hermelin |