Aztán a szálláshoz érve, a csapat fele fel, a másik fele örömmel konstatálta, h kinyitott a szállás étterme és még nyitva, nosza ide be.

Nosza be, mire én oda, már javában beszélgettek a nap pincérnője címet is megkapó felszolgálóhölggyel, pedig erős mezőny volt, de vitán felül övé a díj. A hely kellemes meglepetés, nem csak a szállás után, úgy általában is klassz, hangulatos. És volt barna sörük, aminek a nevét sikerült nem feljegyezni, mentségünkre a kései időpont, az elbűvölő pincérlány, és az eddig elfogyasztott italok szolgálnak, az emelkedett hangulat, ma majd pótoljuk, vagy itt ülünk egész nap? Ugye Feri? :-)

2. este

Sajnos (ugye Feri? :-)) nem a tegnap esti kiszolgálólány, a tündéri Karolina volt szolgálatban, hanem egy idősebb pincér úr. Viszont volt utopenci, még ez hiányzott a túra teljességéhez, és finom is volt. Lecsúsztattuk egy barnával, meg egy becherovkával búcsúzóul, majd felslattyogtunk a szállásra: véget ért a 23. túra is.