Az egyes helyekről néhány szubjektív szó, a linkeken képek* róluk:
A szállás a jól bevált Akat panzió: még mindig jó, még mindig jó helyen, még mindig az egyik legszimpibb szállás.
U Smoliku
A szokásos kezdet. Mármint gyülekező. Meglepetésekkel: egyrészt fiatal, új pincér volt, aki nem volt teljesen képben, h mijük is van. :-), de szimpatikus volt, és normális. A rosszabb fajta meglepetés, h nem volt kozeljük. Egyszer már jártunk itt így, gyanús, h ősz vége felé abbahagyják a barna csapolást, és tavasszal újra. No meg már nem tankos pilzenit csapolnak, hanem tankos gambrinust. Ugyanakkor kiváló a gambrinus, azaz végül is jól kezdődött a túra.
U zavesenyho kafe
A régi kedvenc, már rég jártunk itt, most végre ismét idejutottunk. A meglepetés sor folytatódott: már nem kozelt csapolnak a pilzeni mellett, hanem Nova Paka barnát. Ami végül is annyira nem lenne baj, ha nem itt lehetett volna kapni eddig a város egyik legjobb kozeljét. Végül is új íz, de nem jött be annyira. A hely viszont jó, még mindig, az ételek is kiválóak, a jó kis pivny syr megint bejött.
U Černého Vola
A másik régi kedvenc: persze nyilván nem tudtunk leülni, na de nem is az volt terv: kikértük a korsó kozelünk, és az előtérbe eliszogattuk. Megérte betérni: a sör finom volt, és ma a pincéreknek is jobb kedvük volt, nem morgósan szolgáltak ki.
Baracnicka Rychta
A svijanys helyünk, ha már kvázi best of szerű a mai nap. A svijany még mindig nagyon jó. Eddig a nap legjobb sörei, mind a barna, mind a szűretlen. A fokhagyma leves is igen jó fajta, a csülök is rendben volt. Hiába na, nem véletlen szeretünk idejárni. (És még 2 pozitívum: a weboldalukon lehet foglalni helyet, nagyon helyesen. És bár a várban, de mivel egy kis eldugott utcában-átjáróban, ezért nem népes tömegek, és sok turista, hanem nyugisabb hely.) Szóval a hely továbbra is az egyik legjobb a várnegyedben.
U Ferdinanda
Legutóbb már voltunk itt, de akkor épp egy fáradt nap vége felé, és hát emiatt a társaság már inkább csak aludt :-), de most még erőnk teljében, így ki tudtuk élvezni a Ferdinand ízeit. Mind a barna, mind a sedmi kulim jó fajta, kellemes volt, a hely pedig jól néz ki, pörgős kiszolgálás, nagyon jó hely. Egyszer az ételt is meg kellene itt próbálni, de hát most is evésből jöttünk, így ez itt elmaradt.
Restaurace Kozlovna
Ide akartam foglalni, de mivel későn próbáltam, már nem volt hely. Kicsit aggódtam is emiatt, de szerencsére a beszivárgós technika működött: nem egyben akartunk bemenni, hanem kis csoportokban, így végül is 2 asztalt is sikerült kis idő alatt szerezni. És mekkora hiba lett volna kihagyni. A nap legjobb sörei! A csak itt kapható –meg persze a gyárnál- szűretlen kozel, és persze a klasszikus barna is: kiváló! Azt hiszem elmondhatjuk h a hely elvette a Fekete Ökörtől a „A legjobb csapolt kozel Prágában” címet. Mondjuk nem csoda: mégiscsak a gyár étteremlánca. Mindamellett az egyik legjobb Nakladany Hermelint kaptam itt, jó ízű, nagyszerű állagú. És a pincérlányok is kedvesek, aranyosak voltak, gyors kiszolgálás, és még mosolyra is futotta tőlük. Szóval nálam a nap helye címet érdemlik ki.
U Vahy
Miután a szombati nap előbb kezdődik a foglalt hellyel, így még a csapat kemény magja meglátogatta a kedvenc késdobálónkat, ahol szintén igen kiváló kozelt mérnek, és az egyik nagyon szeretjük helyünk.
The Pub
Na ide már csak mivel hazafelé gyalogolva útba esett,és jó ötletnek tűnt, és még pont volt hely is. De sajnos azt kell mondjam, h a krónikás ekkor már igen megfáradt volt, némileg hézagosak az emlékek, mindenesetre még mindig jó kis csapoló berendezések –öncsapolós hely-, és finom pilzeni.
U Bansethu
A szombati első hely. Helyben főzött sör, több féle: a listájuk alapján 6 félét is csinálnak, mikor ott voltunk ebből 3 volt kapható. Egyedi ízvilág, finom. Polotmave kissé kesernyésebb íze után, a special kukoricás-citromos íze kellemes változatosság volt. A konyhája trükkösen működik: 3-ig csak egy szűkített lapból dolgozik, gondolom, h az ebédelést letudja, és 3 után válik teljes konyhás étteremmé.
Restaurace U Rodinneho Krbu
Nem tervezett elem, de ott volt a Bansethuval szemben, és a Lobkowitz felirata csábító volt. Étterem. Söre közepes gyenge, ugyanakkor a palacsinta finom. De lehet, h jobban járunk, ha kihagyjuk: kár volt betérni, pláne, h a következő hely igen-igen jó volt: ott tudtunk volna több időt…
Restaurace na Květnici
A kis domb tetejét uraló szürke nagy épület, hatalmas kerthelységgel, persze ez utóbbi az őszi hidegek miatt már nem volt nyitva. Belül a tipikus cseh kocsma hangulat, dizájn. Kiváló hely, és kiváló pincérek. A pincérek férfi tagja is kiváló munkaerő, de a hölgy, elbűvölő-kedves, jó fej volt. Ne feledkezzünk meg a sörökről sem: Tankos Staropramen, barna staro, az új nefiltrovany….finomak, jóóóóók. Mindamellett az ételek is kiválóak. Ugyan az NH még kis plusz érést el tudna viselni, de azért puha volt, jó ízesítéssel, a többi étel pedig finom. Kissé szomorúan indultunk tovább: eliszogattunk volna még itt, de hát a túra kötelez. Mindenesetre –bár igen szoros volt a verseny- nálam ez a hely kapta a nap kocsmája-helye címet.
Aztán mivel a következő hely 5-kor nyitott, és mi már ¾ 5-kor ott toporogtunk bebocsátásra várva, kénytelenek voltunk addig a szomszéd
Pivnice U Prince
helyre betérni egy korsóra. Könnyű világos staropramen, jó ízű. A helyi erők meglepve néztek a kis helységbe betoppanó 13 fős csapatunk, de végül is túltették maguk az idegenek látványa okozta sokkon.
Zlý Časy
Ide ugyan foglalva, de csak 6 főre, de mivel nyitásra ott, és láttuk, h több asztal is csak 7:45-től foglalva, így bedumáltuk magunk, hisz csak 7-ig terveztünk maradni. Nos, változott a hely: már huszonx sört csapolnak, döbbenet. A pincérhölgybe többen szerelmesek lettek :-), de legalább is elcsábultak volna… aki kedvesen-aranyosan, és pörgősen tette a dolgát. Miután sok sör, és „ismeretlen” kis sörgyárak, így sok kóstolás, ízlelés. Igazán kiemelkedő számomra egyik sör sem volt, de mindegyik stabil 7-8 környékén, izgalmas hely, és nem csak a pincérnő miatt. Itt már Csehszlovák kém és Sörmen is csatlakozott a csapatunkhoz.
Restaurace Folimanka
Igazából érdekes szocreál hely: a sportcsarnok aljában működő étterem-kocsma. Érdekessége a Dudák és Klosterman sörök. Csocsóasztal, darts, szóval minden, ami a meccs feszültségének levezetéséhez kell a szurkolóknak. (Mi csapatunk is tesztelte mindkettőt.) Itt is szimpatikus pincérnő, aki oda, meg vissza volt a csapatunktól: nyilván a drukkerek hadai után mi kellemes felüdülést jelenthettünk neki. Na meg nem olyan helynek tűnt, mint ahol rengeteg turista megfordulna. Pedig érdemes: a sörök elég jók – nekem jobban bejöttek, mint a Zly Casyban ivott sokféle, és nem a nevük miatt. Sörmenék szerint nyáron még jobb: nagy kiülős terasz, és mivel fölötte megy el a Visehrady viadukt, a látvány sem akármi. Érdemes lenne 1x nyáron is betérni ide. Ráadásul a pincérnőt úgy elbűvöltük, h felajánlott pár korsót elvitelre (CsK szíves közreműködésével)…
Ezután a Sörmen javasolta hely felé vettük az irányt, de sajna teltház volt, így fordultunk vissza s egy
Pravek
-be botlottunk, s mivel már rég voltunk a Pravekek valamelyikében, na és a granat-hoegaarden páros miatt is, betértünk. Itt is szimpatikus pincérhölgyek, ma a szép-elbűvölő pincérlányok napja volt, úgy tűnik. Eszembe jutott az első pravekes élményemből a kiváló lazacos leves: meg kellett ismét kóstolni….és jóóóóóóóóóó. Ugyanaz a kiváló íz, még ha ez másik egysége is a láncnak. A sör kevésbé bűvölt el, én hoegaardent ittam, de bár iható volt, ugyanakkor nem mindenkié volt az: érdekes.
Magister Kellea
No így ez lett az utolsó hely, remélve, h a kozelja barna lesz. Nem az volt, ugyanakkor a hely igen rendben van, (pl. csillagképek a plafonon), a 2 pincérhölgy is elbűvölő volt, szóval folytatódott a jó pincérnők napja. A sör pedig Herold, amiből több féle is, Kvasnica, és Nefiltrovany is, mindkettő jó féle. Sajna közben Csehszlovák kém barátunk némileg szétcsúszott, - pedig csak sört ivott, és nem is oly sokat - és föllángoltak –részben, gondolom a régi sérelmek miatt is- a harcok a csapatunk hölgytagjával szemben, de ezúttal fordított alapállásban: CsK szolgáltatta a bunkó vonalat. Aztán próbált a csapatba is belekötni, na ez nem az ő napja volt. Még Sörmen barátja is elhatárolódott tőle, ami azért sok mindent elmond. Kicsit szomorú, h így ért véget az este, mert egész eddig kiválóan alakult, bár mondjuk én jól szórakoztam, (a titok, h nem kell komolyan venni, akkor meg lehet nevetni), de néhányunk estéjét elrontotta e kis közjáték.
A „könnyes” búcsú után mi hazafelé az irányt, még az U Peronuban akartunk egy barna kozellal zárni a túránkat, de meglepetésünkre csak 1-ig volt nyitva, és így 1 előtt 5 perccel nem csapoltak már nekünk…
*A fotókat készítette: PZs, Tom, Dunda
**NH: Nakladany Hermelin |